Az elmúlt héten nagy hallgatásba burkolództam, egyrészt időhiány miatt, másrészt azért is, mert elbizonytalanodtam, miről is írjak. Folytathatnám a szlovéniai mindennapok részleteivel, illetve már jó ideje írtam egy rövid bejegyzést a munkámról, hogy egy kis betekintést nyerhessetek, csak fel kéne tölteni. Viszont közben állandóan az járt a fejemben, hogy minek írogassak ezekről a dolgokról, ha közben otthon minden nap feje tetejére fordul a világ?
"Az olasz Geofizikai Intézet azt is megállapította, hogy a 8,9 erősségű rengés a Föld forgástengelyét mintegy tíz centiméterrel tolta el. Ez valószínűleg a legnagyobb változás 1960 óta"
 |
| Upside down |
Ez mind semmi. Ehhez képest a Magyar Köztársaságban, jaj, nem, bocsánat, Magyarországon az elmúlt fél évben azt látom, hogy határozott kezek, mint egy homokórán, minden egyes napon fordítanak a világon. Upside down. És mindez olyan ütemben történik, hogy mire az ember elgondolkozna, és reflektálni tudna az egyik intézkedés szükséges mivoltára, addigra már egy újabbal találja szemben magát. Ami nyilván ahhoz vezet, hogy egy idő után inkább hagyja magát sodródni az eseményekkel. Igazán nem akartam belemenni ebbe az egészbe, az elmúlt napokban lassan a fizikai rosszullét környékezett néhány hír hallatán. A nyugdíjpénztár kérdést lenyeltem. A médiatörvényt is, mert jóhiszemű vagyok. Viszont ma a Moszkva tér átnevezése kiverte a biztosítékot. Nehéz nem belemenni az összes többi agyament hülyeség taglalásába, te tekintsük inkább esettanulmánynak ez utóbbit – nyugodtan értelmezhetjük az előbbiekre is.
Van egy tér. Évtizedek óta ronda, de így szeretjük. Már több generáció életében így szerepel, a Moszkva. Nem kötődik hozzá bennem sem ideológia, csak számtalan kirándulás, első randevúk emléke. Iskolás koromban ott lett vége a dombnak, és kezdődött a város. Itt rohantam hittanra, ha nem a Városmajoron vágtam éppen át, és itt jártam a Nagymamámmal a piacra. Nézzük, hogy miért kell megváltoztatni a nevet, és mi ezzel a gond. Azt senki se mondja nekem, hogy az ok az, hogy mindenki feltétlenül szükségesnek tartja, hogy egy kevéssé ismert, 110 éve négy éven át hivatalban lévő miniszterelnökről nevezzenek el egy ilyen fontos közterületet. El lehetne róla nevezni persze egy utcát, valamit, de hogy mondjuk egy Deák térhez hasonlóan emblematikus helyet hívjunk így, azt igen helytelennek tartom. De az indokot persze mindannyian tudjuk – nem arról van itt szó, hogy Széll Kálmánnak szeretnének egy méltó emléket állítani. Az ok egyszerű, mégpedig az, hogy a Moszkva egyeseknek nem a randevút, a virágárust és a kirándulásokat jelenti, hanem egyetlen dolgot, vörös posztót: a kommunizmust. És mint ilyen, törlendő. Annihilálandó.
 |
| Elfújja a széll? |
Bökkenő viszont van, sok. Egyfelől, egy ilyen lépés hosszú távon nem csak szimbolikus, hanem alapvetően befolyásolja a közgondolkodást, és nyomot hagy a kollektív emlékezetben. Azaz a célja nevelés, az emberek a múltról alkotott képének az alakítása. Csakhogy egy városvezetőt nem azért választanak meg – és egy ország vezetőit sem – hogy neveljenek. Nekik az – lenne – a feladatuk, hogy vezessenek egy várost – országot – a lakossággal egyetértésben. Egyetértésben, ami alatt azt értem, hogy például egy ilyen esetben, ami nem érint súlyos költségvetési kérdéseket, akár ki is lehetne kérni a városlakók véleményét. És nem egyedül dönteni a fejük felett. Ezt hívják részvételi demokráciának – és ez az, amit a saját ideológiai meggyőződésükbe vetett kizárólagos hitben a mai vezetők ugyanúgy sárba tipornak, mint az általuk annyira gyűlölt kommunisták tették.
Azt már nem is említeném, hogy van például Budapestről elnevezett közterület sok helyen, teszem azt Berlinben, és mégsem a nyilasok jutnak róla eszébe senkinek. Van Bécsi út otthon, és Ljubljanában is, mégsem Haynau jut róla az eszünkbe, és nem merül fel a név megváltoztatása. Sőt, merjünk nagyot mondani, Isten bocsássa meg – az se merült föl, hogy a Szent István Bazilika nevét elvegyük, csak azért mert az illető ólmot öntetett az uncsitesója fülébe és kinyomatta a szemeit, egy másik rokont pedig felnégyeltetett. Nem vitatom, hogy annak idején lehetett ideológiai háttere a Moszkva tér új elnevezése mögött, de nem lehetne most már békében maradni, és nem venni el több nemzedék életéből egy darabot önkényesen
