AMOR

Manki biznesz

Közeli rokonaink megjelenési formái Kelet-Közép Európa élőhelyein:

Lubljana (Laibach, Emona)

Bécs (Dunaj, Wien, Vindobona)

Varsó (Warszawa, Warsaw)

 

 

Heti lemezlovas - Afro-amerikai raszta srác menni ze Balkans

A reggae eredetéről a Wikipedia-n: "A reggae zene Jamaicában fejlődött ki ... A hiedelmek szerint egy bizonyos európai emigráns Kosilav Obrimovic, dél-szláv népzenész "hurcolta" be a szigetre a szerb dallamokat, melyek összeolvadva az ősi afrikai ritmusokkal, megteremtette Jamaica első számú export cikkét." Az angol szócikkben ugyan ennek a hintnek már nem találni nyomát, mindenesetre az alábbi klip egész ügyesen ötvözi a balkáni rezes és a jamaicai reggae dallamokat, még ha a "we believe in diversity" üzenetét egy kicsit közhelyszerűen ragadja is meg. Persze a gondolat fontos, sosem lesz idejétmúlt, viszont a megjelenítése azért lehet. Viszont a DJ-ként múlhatatlan érdemeket szerzett, soundtrackjeiről is ismert Kiril Džajkovski itt is nagyot alkotott, na lássuk:

Heti lemezlovas

Ninja Tuna Mr. Scruff - Kalimba

 

A mai nap a falfestésé - Koralie&Supakitch

Ez a két művész, Koralie és Supakitch külön-külön is lenyűgöző, együtt viszont már ellenállhatatlanok.  

A figuráik kedvesek, de komolyak, néha kicsit ijesztőek is talán. Döbbenetesen precíz és részletgazdag munkát végeznek, kicsiben és hatalmas falfestmény méretben egyaránt. Nekem különösen tetszik a digitális világot idézően pontos színkeverés és színhasználat, és az, ahogy a papírt kombinálják a fal festésével.  És mint láthatjuk ezek a figurák néha akár életre is kellhetnek, és ha el is vesznek a metróhuzatban, némi nagyvárosi kóborlás után egymásra találnak.

 Wall art by Koralie&Supakitch:

 Egy videó a két művész nagyvárosban kóborló teremtményeiről: Romance in Plastic Minor by Koralie & Supakitch:

Whiskey-juggling és Hotel Crab - Utcaszínház Ljubljanában

A hétvégén először még csak a Hármashíd korlátjáról néztem az Ana Desetnica fesztivál előadásait a tömeg miatt a Prešeren téren, vasárnap viszont már célzottan kerestem fel az előadásokat. A színpad lassan csorgott be a nézőtér elé.

»Ana Desetnica is the most famous and recognized event within the Four Seasons of the Ana Monro Theatre. It is an international street arts festival taking place each year in Ljubljana, Maribor, Kamnik, Šoštanj, Celje etc. Street artists from all over the world attract masses of spectators.«

A záró nap eseményeire főleg a belváros szélén, a Ljubljanica folyócska két ágának találkozásánál került sor. Az itt kialakított park, a 'Špica' ('csúcs') kicsit a Millenáris stílusára emlékeztet kicsiben, barátságos, modern, természetközeli tér, de zárt épületek nélkül. A túlparton apró bárkákon bárok sorakoznak a fűzfák ágai alatt megbújva. Rengeteg kutya, gyerek és felnőtt verődött össze,és az átlagosnál jóval több  alternatív arcot lehetett látni, a program jellege miatt nem meglepő módon. Hozzá kell tenni persze, hogy a társaság, mondjuk a Metelkova közönségével összehasonlítva erősen bobo-gyanús.

TrukiTrek az úszó színpadon

A arab zene, balkáni népdalok előadásai, és alapvetően minden performansz a közönséghez kézközeleben történik  a szabadban – a rendező elv a háttérben marad, a néző számára valahogy minden könnyedén és természetesen történik, olyan vásári forgatagot eredményezve, ahol mindenki jól érzi magát, kötetlenül jön és megy, cseveg, barátokkal és ismerősökkel fut össze, kutyákat és gyerekeket terelget. Az első komolyabb előadásra a folyóparton került sor: a támfal lépcsőin gyűltek össze a nézők, a szervezőktől ugyanis megtudtuk, hogy az előadás a folyón lesz. Vicces volt, hogy eleinte mindenki a csak a folyót, a búvárkodó kacsákat nézte, illetve a túlpartot, színpad pedig sehol...

Szabad a csomagját, kicsinyem?

Végül a folyó kanyarulatában megjelent  a spanyol TrukiTrek társulat báb-bárkája, és hangos zene kíséretében és nem kevés nehézség árán lehorgonyozott a nézők előtt. A Hotel Crab egy nyaralóhelyen játszódó báb-show, igazi vásári mutatványos produkció, rengetek pikáns humorral, nevetéssel könnyedséggel. 

A társulat ötletének lényege, hogy olyan mini-bábokat használnak, amelyeknek csak az arcát és a kezét keltik saját maguk életre a színészek – azaz a bábok arca a színész arca, kezei a színész kezei,méretük viszont pici – így a látvány groteszkül és kedvesen mulattságos. A történetet nem lövöm le, hátha egyszer látjátok még -  izgalmas krimi és musical egyben, liftes szexjelenettel, autósüldözéssel és szerelmi drámával.

Még több TrukiTrek fotó itt, illetve íme egy videó részlet is a showból:

A következő elődás megtekintésre a tömeg pillanatok alatt átáramlott egy közeli füves területre – tudni illik, a fesztiválon elég gyakori, hogy a nézőknek kell az előadásokat/előadókat kergetni, azaz nem elég ülni a nézőtéren, és kényelmesen várni a művészek bevonulását. Lee Hayes agyament előadásának lényege az volt -  hogy sokszor a nézők bevonásával - whisky-s üvegekkel zsonglőrködik, persze úgy, hogy azok még tele vannak, részben, mivel már az elején meghúzta őket egyszer-kétszer, lévén az ital nagy rajongója.  Ahogy a weboldalán olvashatjuk foglalkozása 'clown, juggler, comedian, master of ceremonies, event organizer and PROFESSIONAL IDIOT', amihez nem is fűznék mást. Mindenesetre a alkonyat által színesre festett ég hátterében izgalmas látvány volt az kb. két méter magas monociklin előadott show.

Juggling in the air

Mindenesetre az eltelt négy hónap alatt mindenképpen ez volt az egyik legizgalmasabb program Ljubljanában, amit lehetőségem volt rész venni, igazán világvárosi projekt!