Tigrisek és mókusok a tavaszi Ljubljanában

Személyes megkeresést kaptam arra vonatkozólag, hogy számoljak be a ljubljanai tavasz nyújtotta élményekről, így nekiveselkedtem.

Az étkező erkélye előtt

A szállásaimhoz közeli hegy egyre zöldül, mindenütt magnóliák virágzanak, és az utcák, parkok, terek tele vannak emberekkel, kutyákkal, kerékpárosokkal és görkorisokkal. Szinte minden nap igyekszem elmenni futni az erdőbe, ahol legnagyobb meglepetésemre két napja találkoztam egy tigrissel és egy őzikével. Szerencsére az előbbi a kerítés túloldalán volt, az erdő tövében meghúzódó, nagyon állatbarát, tágas állatkertben, ahová az ösvényről be lehet látni. Azt hiszem, az őz is kukkolt, és azért futott el, mert szégyellte magát. 

A Tivoli park, a város kedvence

A környező hegyek erdőin már lehet látni, hogy foltokban élénk-zölddé válnak ott, ahol lelkesebb, korán ébredő fák nőnek, míg sötét-komor foltokban itt-ott a fenyők értetlenkedve nézik ezt a nyugtalankodást. Egy másik nagymacskát a városban fedeztem fel, lásd a mellékelt pointilista graffitit, amin egy gepárd egy kutyát kerget.

Hétvégi kirándulásra pedig a Smarna gora kétpúpú hegyteteje kínálkozik,egy rövidke délután is elég rá,hogy felkapaszkodjunk, de nagyon jó lehet napozni és a kilátásban gyönyörködni fentről - most szombaton egész jól látszott a Triglav, az ország legfontosabb és nemzeti szimbólumként ismert hegye, és a közeli Kamniki-Alpok. 

Triglav - ez nem a Maszat-hegy

Az erdő egyelőre mindenütt nagyon száraz, nincs sok eső, de azért megosztom az alábbi verset:

"Bolond idő, esős-napos tavasz,

kertben, gomblukban kis, színes virágok,

az Április egy szerelmes kamasz,

telisóhajtja széllel a világot.

Belülről úgy feszítik már a gondok,

Hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,

s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:

ragyog az égen szépívű szivárvány."

(Varró D.: Túl a Maszat-hegyen)

Mai zene, nem az április miatt:  VITALIC - Poison Lips (Official) 

A Kamniki-Alpok, majdnem az utca végében

 

Napok Athénben - Audacity of Huge

 Megvolt az első hivatalos utam múlt héten, éljen. Athén. Márvány, antik légáramlatok,  filozófia, bölcsesség…

 

„Mily apró (?) város az, mely halk habok
Partján, vagy békés várövű hegyen
Tárt utcákkal e jámborokra vár?
- Oh, kicsi város, néped elhagyott
S közülük hírt regélni nem megyen
Csöndedbe vissza soha senki már...

Oh, antik karcsuság, szelíd ivek,
Márványfiúk s lányok kecses (?) köre,
Oh, sűrü ágak, eltiport füvek,
Oh, formák csöndje, anda gyönyöre
Az öröklétnek: hűs pásztormese!”

(Keats, J.: Óda egy görög vázához )

Házrengeteg

Hát nem. Először is az estleges irigykedőknek jelezném, hogy hajnali négykor indultam hétfőn, a hétvégi óraátállítástól kicsit még zavartan. Átszállás Münchenben, ami jó, mert van reptéri ingyen forrócsoki és újságok, de mégis jó 7 órányi repdesés után érkeztem meg, fülig kabátban a 25 fokba, ahol jófej módon nem taxiba ültem, hanem buszra, és be is ragadtam a déli dugóba. 

A város végtelenül és unalmas-fehéren terpeszkedik minden irányban, itt-lóg csak ki belőle egy-egy kopár sziklaorom. Az ókori emlékeket szinte felzabálta ez a metropolisz, nyüzsgés, forgalom, motorok száguldoznak keresztbe-kasul mindenütt. Háttérzene: balkáni rézfúvósok a sarkon.  Mindent összevetve, kb. olyan mint Törökország, csak nem olyan izgalmas. Sok motoros rendőrt láttam, jól fel voltak szerelve, a vicces csak az volt, hogy riasztás esetén ketten pattannak egy járműre – elég szánalmas látvány, amikor két feketébe öltözött, alaposan felfegyverzett, 190 centi magas kisportolt járőr egy motoron egyensúlyoz…

Megbeszélés háromtól, tehetetlenkedő görög kollégák, este azt hittem, kikapcsolódás…beültem egy sörre a két trénerrel, 40 fele zuhanó roma asszonyságok, de kiderült, hogy mindkettejüknek egyszerre, egy hónapja halt meg az apja, így egész este bolgár-macedón-angol sopánkodás, szellemjárás, siratóasszonyok, muszlim és ortodox roma temetkezési szokások leírását hallgathattam. Megértően bólogattam. Reggel el akartam menni, megnézni 7-kor az Akropoliszt, de a karórámmal ellentétben az ébresztésre beállított telefonokat nem állított ma át helyi időre, szóval arra riadtam fel, hogy a portán már egy bő fél órája dekkoló Alexandra (a bolgár sopánkodó) 8-kor hív telefonon.

Szóval a reggeli séta és a Parthenon ugrottak, maradt annyi, hogy a hotel tetőteraszáról csodáljam a várostenger felett lebegő sziklás ormot. Az angolok mondjuk nem sokat hagytak az épületekből, a nagy része a British Museumban van, a meglévő épületek látványát pedig éppen jó néhány daru rondította el. 

Frogs

Egész nap újabb megbeszélés, de este még elfutottunk az Akropoliszhoz, hátha, de persze a három henyélő kapuőr nem kis kárörömmel jelezte, hogy már zárva – „Tomorrow, Mister!” A kollégákat, az előző estéből okulva magukra hagytam, lelkizzenek csak, én meg körbejártam a régi városmag romjait körülölelő parkokat. Itt-ott elég szép, mediterrán kaktuszok, virágok, és a tengerig látni. A történelemkönyvekből ismert Areioszpagosz tetején, a szemét valamint a sziklákon díszelgő firkák és fütyi graffitik kicsit kiábrándítóak voltak. Végül csak az vigasztalt meg, hogy a város szívén átvágva a rengeteg jó kis stencilt és graffitit találtam, igaz kincseket is.

Areioszpagosz...

Reggel ¾ 4 kor reggeli, és magam mögött hagytam, egy a mercédesével villogó, Shakirát nyomató taxisofőr segítségével, és egy laza zürichi átszállással délre már az irodában is voltam, Ljubljanában, ahol várt a szigorú titkárnő, hogy elszámolja minden percemmel.

 

 Zene, igen mai: Simian Mobile Disco - Audacity of Huge

Turgenyev, a burgonya és Mr Hungary - meseajánló

A régi hősök hová tűntek,

Lábuknak nem maradt nyoma?

…

Hol van a macskák réme, Frakk?

Hol van Mirr-Murr, Oriza-Triznyák?

Ebééééééd!!!!

Teszi fel a kérdést, ami nem marad költői Varró Dániel verses meseregényében. Nem marad költői, mert a Túl a Maszat-hegyen című munkájával tucatnyi hőssel ajándékozza meg a magyar meseirodalmat, és persze a magyar gyerekeket és felnőtteket is. Itt vannak a főszereplők: Muhi Andris, az állatokkal társalgó kisfiú, Maszat Janka, e piszkos kisleány. Aztán pedig: Turgenyev, a művelt badar-burgonya, valamint: „A Babaarcú Démon (Egy szívnek mi olvadékony, sokat jelent e pár szó), A Büdös Pizsamázó, A Bús, Piros Vödör, (kit szomjú fájdalom gyötör), a híres Paca cár, a Nagy Zsiráfmadár, a kék szemű, daliás Luk gróf (Mind a két füle mazsolás kuglóf), Szösz néne, és a Devizalevelező”, Morzsányi Géza, a pöttöm titkos ügynök, és a jó (?) Pali kalóz. A szerző valahogy, mintha magáénak vallaná a Nagymamám egyik életfilozófiai súlyú szavajárását, miszerint „Buta ember okoskodik, okos ember hülyéskedik.” Abszurd helyszínek, szereplők tömkelegét vonultatja föl, rengeteg fantáziával és fordulattal. 

De közben teljesen komolyan veszi a költő szerepét is: az eposzi kellékekkel is jól bánik, néhol mintha Dantét is megvillantaná, és megengedheti magának azt is, hogy a sekélyes-populáris nemzetközi ifjúsági irodalmat szellemesen kritizálja. Nagyon mai, nagyon gyerekbarát, izgalmas, kerge költemény, zseniálisan kedves és egyszerű, a szöveget jól kiegészítő rajzokkal. Fontos, hogy a magyar nyelvet igyekszik bátran annak teljes gazdagságában tárni a gyerekek elé, félig-meddig elfeledett, ritkán használt szavakat mentve meg így talán a nyelvtörténet enyészetétől. Éljen!

Érdemes elolvasni, illetve színházban is megy!

„Beteges fiú volt Lacika,

Mindig volt valami bacija.

Papája rászólt:

„Mit prüszkölsz, László?”

S becsapta Lacit a zaciba.”

Mai zenei ajánlat: Mr Hungary - „One more drink, Lacikám?"

Kerekes Band feat. Még5Lövés - Mr. Hungary

space invader Ljubljana!