Heti lemezlovas - Idealistic

Heti lemezlovas - Coldplay és a falfirkák

Falragasz Ljubljanából

Jef Aerosol a stencilművészet nagy öregje, 1982 óta hagyja szellemes és provokatív műveit a közfalakon szerte a világban. Még itt is. 

A művész saját oldala, rengeteg további alkotással itt megtekintendő.

AMOR

Manki biznesz

Közeli rokonaink megjelenési formái Kelet-Közép Európa élőhelyein:

Lubljana (Laibach, Emona)

Bécs (Dunaj, Wien, Vindobona)

Varsó (Warszawa, Warsaw)

 

 

Heti lemezlovas - Afro-amerikai raszta srác menni ze Balkans

A reggae eredetéről a Wikipedia-n: "A reggae zene Jamaicában fejlődött ki ... A hiedelmek szerint egy bizonyos európai emigráns Kosilav Obrimovic, dél-szláv népzenész "hurcolta" be a szigetre a szerb dallamokat, melyek összeolvadva az ősi afrikai ritmusokkal, megteremtette Jamaica első számú export cikkét." Az angol szócikkben ugyan ennek a hintnek már nem találni nyomát, mindenesetre az alábbi klip egész ügyesen ötvözi a balkáni rezes és a jamaicai reggae dallamokat, még ha a "we believe in diversity" üzenetét egy kicsit közhelyszerűen ragadja is meg. Persze a gondolat fontos, sosem lesz idejétmúlt, viszont a megjelenítése azért lehet. Viszont a DJ-ként múlhatatlan érdemeket szerzett, soundtrackjeiről is ismert Kiril Džajkovski itt is nagyot alkotott, na lássuk:

Heti lemezlovas

Ninja Tuna Mr. Scruff - Kalimba

 

A mai nap a falfestésé - Koralie&Supakitch

Ez a két művész, Koralie és Supakitch külön-külön is lenyűgöző, együtt viszont már ellenállhatatlanok.  

A figuráik kedvesek, de komolyak, néha kicsit ijesztőek is talán. Döbbenetesen precíz és részletgazdag munkát végeznek, kicsiben és hatalmas falfestmény méretben egyaránt. Nekem különösen tetszik a digitális világot idézően pontos színkeverés és színhasználat, és az, ahogy a papírt kombinálják a fal festésével.  És mint láthatjuk ezek a figurák néha akár életre is kellhetnek, és ha el is vesznek a metróhuzatban, némi nagyvárosi kóborlás után egymásra találnak.

 Wall art by Koralie&Supakitch:

 Egy videó a két művész nagyvárosban kóborló teremtményeiről: Romance in Plastic Minor by Koralie & Supakitch:

Whiskey-juggling és Hotel Crab - Utcaszínház Ljubljanában

A hétvégén először még csak a Hármashíd korlátjáról néztem az Ana Desetnica fesztivál előadásait a tömeg miatt a Prešeren téren, vasárnap viszont már célzottan kerestem fel az előadásokat. A színpad lassan csorgott be a nézőtér elé.

»Ana Desetnica is the most famous and recognized event within the Four Seasons of the Ana Monro Theatre. It is an international street arts festival taking place each year in Ljubljana, Maribor, Kamnik, Šoštanj, Celje etc. Street artists from all over the world attract masses of spectators.«

A záró nap eseményeire főleg a belváros szélén, a Ljubljanica folyócska két ágának találkozásánál került sor. Az itt kialakított park, a 'Špica' ('csúcs') kicsit a Millenáris stílusára emlékeztet kicsiben, barátságos, modern, természetközeli tér, de zárt épületek nélkül. A túlparton apró bárkákon bárok sorakoznak a fűzfák ágai alatt megbújva. Rengeteg kutya, gyerek és felnőtt verődött össze,és az átlagosnál jóval több  alternatív arcot lehetett látni, a program jellege miatt nem meglepő módon. Hozzá kell tenni persze, hogy a társaság, mondjuk a Metelkova közönségével összehasonlítva erősen bobo-gyanús.

TrukiTrek az úszó színpadon

A arab zene, balkáni népdalok előadásai, és alapvetően minden performansz a közönséghez kézközeleben történik  a szabadban – a rendező elv a háttérben marad, a néző számára valahogy minden könnyedén és természetesen történik, olyan vásári forgatagot eredményezve, ahol mindenki jól érzi magát, kötetlenül jön és megy, cseveg, barátokkal és ismerősökkel fut össze, kutyákat és gyerekeket terelget. Az első komolyabb előadásra a folyóparton került sor: a támfal lépcsőin gyűltek össze a nézők, a szervezőktől ugyanis megtudtuk, hogy az előadás a folyón lesz. Vicces volt, hogy eleinte mindenki a csak a folyót, a búvárkodó kacsákat nézte, illetve a túlpartot, színpad pedig sehol...

Szabad a csomagját, kicsinyem?

Végül a folyó kanyarulatában megjelent  a spanyol TrukiTrek társulat báb-bárkája, és hangos zene kíséretében és nem kevés nehézség árán lehorgonyozott a nézők előtt. A Hotel Crab egy nyaralóhelyen játszódó báb-show, igazi vásári mutatványos produkció, rengetek pikáns humorral, nevetéssel könnyedséggel. 

A társulat ötletének lényege, hogy olyan mini-bábokat használnak, amelyeknek csak az arcát és a kezét keltik saját maguk életre a színészek – azaz a bábok arca a színész arca, kezei a színész kezei,méretük viszont pici – így a látvány groteszkül és kedvesen mulattságos. A történetet nem lövöm le, hátha egyszer látjátok még -  izgalmas krimi és musical egyben, liftes szexjelenettel, autósüldözéssel és szerelmi drámával.

Még több TrukiTrek fotó itt, illetve íme egy videó részlet is a showból:

A következő elődás megtekintésre a tömeg pillanatok alatt átáramlott egy közeli füves területre – tudni illik, a fesztiválon elég gyakori, hogy a nézőknek kell az előadásokat/előadókat kergetni, azaz nem elég ülni a nézőtéren, és kényelmesen várni a művészek bevonulását. Lee Hayes agyament előadásának lényege az volt -  hogy sokszor a nézők bevonásával - whisky-s üvegekkel zsonglőrködik, persze úgy, hogy azok még tele vannak, részben, mivel már az elején meghúzta őket egyszer-kétszer, lévén az ital nagy rajongója.  Ahogy a weboldalán olvashatjuk foglalkozása 'clown, juggler, comedian, master of ceremonies, event organizer and PROFESSIONAL IDIOT', amihez nem is fűznék mást. Mindenesetre a alkonyat által színesre festett ég hátterében izgalmas látvány volt az kb. két méter magas monociklin előadott show.

Juggling in the air

Mindenesetre az eltelt négy hónap alatt mindenképpen ez volt az egyik legizgalmasabb program Ljubljanában, amit lehetőségem volt rész venni, igazán világvárosi projekt!

Presszókávé megy-likőrrel

Zágrábba kivételesen vonattal utaztunk, ami nagyon jó, mert nem kel repülni, illetve az sínpár végig a hegyes-dombos és harsány zöld dél-szlovén tájon át vezet, ami szemet gyönyörködtető látvány. 

Mai zene, olvasás előtt bekapcsolni from the rest of the world: Studio Pagol 

A város egy fokkal nagyobb és zajosabb, mint Ljubjana, nagyonmodern és nagyonretró villamosokkal, a pályaudvar kijáratát eltorlaszoló eperárusokkal és egy ágyúval, amit minden délben elsütnek a város központjában, ami néha igen ijesztő. A belvárosban komoly kávéházi élet van, vannak alternatívabb és elegánsabb helyek egyaránt – a presszókávé meglepően jó, főleg, ha helyi megy-likőrrel bolondítják meg. 

falfoglalók

Krešo just found out that he is a copy

Jelačic bán szobrát már elforgatták, szóval a lovas kardja már nem Magyarország, hanem jelzésértékűen dél fele néz. A közhangulatot a távoli múlt azonban kevésbé izgatta éppen ekkor, sokkal inkább a Hágában Ante Gotovina tábornokra háborús bűnökért nemrég kirótt 24 éves börtönbüntetés. Kérdéses, hogy ezek után a horvátok lelkesedéséből marad-e majd bármi az EU-s csatlakozást illetően. 

Ilyennel nem találkoztam a tengerben

De hagyjuk a politikát nézzünk inkább szét a falakon – a vasútállomástól nem messze egy jó néhány száz méteres kerítést borítanak festmények, némelyik egész szellemes, és szimpatikus, hogy egy ekkor falat átengedtek ilyen célra. De jó szimattal a város kisebb utcáiban sok más apróbb és egyedi munkát is találhatunk. 

Mai képregény - történet Spanyolországban az ötvenes évek végén, Franco, stb.

Magyar street art, medúzák és barlangi metrózás

Dear All, a mai naptól visszafelé kel haladnom az időben, mert igen elmaradtam a bejegyzésekkel az elmúlt hetek utazásai dömpingje miatt. A legfontosabb vizuális élményekre fogok koncentrálni, de természetesen a világért sem hagynám ki a kontextus narratív jellegű felvázolását sem. Nehogy valamit elmulasszunk.

1000%

Tehát a hétvégét Koperben töltöttem, szombat délelőtti indulással. A város adott otthont magyar EU elnökség szlovéniai záróeseményének (és igen nagyszabásúnak) szánt utcafesztiválnak. Ebből megvalósult a 1000% csoport által a kikötő (Luka Koper) falára festett terjedelmes falfestmény, raypainting szombat este a korzón, illetve a wamp is képviseltette magát egy ideig. Napközben pedig fürdeni mentünk, felfedeztük a nem túl hosszú (kb. 40 km) szlovén tengerpart valószínűleg egyetlen vadregényes strandját, a Moon Bay-t - mindezt hosszú keresgélés, és sok átvágás, és Tilos-az-Á telektulajdonsokkal folytatott viták után. A tenger viszont kárpótolt a küzdelmekért - tényleg egész szép és tiszta  volt itt a víz, csak a zselés medúzákkal kellett néha szembeszállni.

Az éjszakai élet viszont igen silánynak és közhelyesnek bizonyult a városban, és a vendéglátóipar is elég félvállról veszi a feladatait – például a korzó egyik legfrekventáltabb helyén lévő étteremben este tízkor arcpirítóan pimasz módon közölték vélük, hogy már nem tudnak kiszolgálni minket, mert elfogyott a készletük. Kényelmesek az urak.

Moon Bay, Strujan

Másnap leszakadt az ég, és elég hidegre is fordult az idő, így a tengerparti sütkérezés helyett bemenekültünk Európa egyik legismertebb és legnagyobb barlangjába, a postojnai cseppkőbarlangba. A 1000% csoport egy VW Caravella tipúsú, akár 80 km/h sebességre is képes mikrobusszal Budapestnek vette az irányt.

A barlangnál a 22 Eurós (6000 HUF) belépődíj láttán kicsit hátrahőköltünk ugyan, de végül egy életünk-egy halálunk, a mélybe szálltunk. A remekül kiépített, nyitott kocsikkal ellátott mini-metró napi 14 ezer turistának ad lehetőséget a barlang 6 kilométerének megtekintésére. Az egész barlang több, mint 20 km hosszú, és igazán hatalmas – a legnagyobb, koncertteremnek is használt csarnokba 10 ezer ember is taposhatja egymás sarkát egyszerre. De nem csak méretei, de az izgalmas cseppkőalakzatok is , valamint a itt élő hófehér barlangi gőték miatt is.lenyűgöző.

Mai kutya:  I like you

 

Tigrisek és mókusok a tavaszi Ljubljanában

Személyes megkeresést kaptam arra vonatkozólag, hogy számoljak be a ljubljanai tavasz nyújtotta élményekről, így nekiveselkedtem.

Az étkező erkélye előtt

A szállásaimhoz közeli hegy egyre zöldül, mindenütt magnóliák virágzanak, és az utcák, parkok, terek tele vannak emberekkel, kutyákkal, kerékpárosokkal és görkorisokkal. Szinte minden nap igyekszem elmenni futni az erdőbe, ahol legnagyobb meglepetésemre két napja találkoztam egy tigrissel és egy őzikével. Szerencsére az előbbi a kerítés túloldalán volt, az erdő tövében meghúzódó, nagyon állatbarát, tágas állatkertben, ahová az ösvényről be lehet látni. Azt hiszem, az őz is kukkolt, és azért futott el, mert szégyellte magát. 

A Tivoli park, a város kedvence

A környező hegyek erdőin már lehet látni, hogy foltokban élénk-zölddé válnak ott, ahol lelkesebb, korán ébredő fák nőnek, míg sötét-komor foltokban itt-ott a fenyők értetlenkedve nézik ezt a nyugtalankodást. Egy másik nagymacskát a városban fedeztem fel, lásd a mellékelt pointilista graffitit, amin egy gepárd egy kutyát kerget.

Hétvégi kirándulásra pedig a Smarna gora kétpúpú hegyteteje kínálkozik,egy rövidke délután is elég rá,hogy felkapaszkodjunk, de nagyon jó lehet napozni és a kilátásban gyönyörködni fentről - most szombaton egész jól látszott a Triglav, az ország legfontosabb és nemzeti szimbólumként ismert hegye, és a közeli Kamniki-Alpok. 

Triglav - ez nem a Maszat-hegy

Az erdő egyelőre mindenütt nagyon száraz, nincs sok eső, de azért megosztom az alábbi verset:

"Bolond idő, esős-napos tavasz,

kertben, gomblukban kis, színes virágok,

az Április egy szerelmes kamasz,

telisóhajtja széllel a világot.

Belülről úgy feszítik már a gondok,

Hogy kikapcsolja nadrágján a gombot,

s könnyít magán ezüst sliccét kitárván:

ragyog az égen szépívű szivárvány."

(Varró D.: Túl a Maszat-hegyen)

Mai zene, nem az április miatt:  VITALIC - Poison Lips (Official) 

A Kamniki-Alpok, majdnem az utca végében

 

Napok Athénben - Audacity of Huge

 Megvolt az első hivatalos utam múlt héten, éljen. Athén. Márvány, antik légáramlatok,  filozófia, bölcsesség…

 

„Mily apró (?) város az, mely halk habok
Partján, vagy békés várövű hegyen
Tárt utcákkal e jámborokra vár?
- Oh, kicsi város, néped elhagyott
S közülük hírt regélni nem megyen
Csöndedbe vissza soha senki már...

Oh, antik karcsuság, szelíd ivek,
Márványfiúk s lányok kecses (?) köre,
Oh, sűrü ágak, eltiport füvek,
Oh, formák csöndje, anda gyönyöre
Az öröklétnek: hűs pásztormese!”

(Keats, J.: Óda egy görög vázához )

Házrengeteg

Hát nem. Először is az estleges irigykedőknek jelezném, hogy hajnali négykor indultam hétfőn, a hétvégi óraátállítástól kicsit még zavartan. Átszállás Münchenben, ami jó, mert van reptéri ingyen forrócsoki és újságok, de mégis jó 7 órányi repdesés után érkeztem meg, fülig kabátban a 25 fokba, ahol jófej módon nem taxiba ültem, hanem buszra, és be is ragadtam a déli dugóba. 

A város végtelenül és unalmas-fehéren terpeszkedik minden irányban, itt-lóg csak ki belőle egy-egy kopár sziklaorom. Az ókori emlékeket szinte felzabálta ez a metropolisz, nyüzsgés, forgalom, motorok száguldoznak keresztbe-kasul mindenütt. Háttérzene: balkáni rézfúvósok a sarkon.  Mindent összevetve, kb. olyan mint Törökország, csak nem olyan izgalmas. Sok motoros rendőrt láttam, jól fel voltak szerelve, a vicces csak az volt, hogy riasztás esetén ketten pattannak egy járműre – elég szánalmas látvány, amikor két feketébe öltözött, alaposan felfegyverzett, 190 centi magas kisportolt járőr egy motoron egyensúlyoz…

Megbeszélés háromtól, tehetetlenkedő görög kollégák, este azt hittem, kikapcsolódás…beültem egy sörre a két trénerrel, 40 fele zuhanó roma asszonyságok, de kiderült, hogy mindkettejüknek egyszerre, egy hónapja halt meg az apja, így egész este bolgár-macedón-angol sopánkodás, szellemjárás, siratóasszonyok, muszlim és ortodox roma temetkezési szokások leírását hallgathattam. Megértően bólogattam. Reggel el akartam menni, megnézni 7-kor az Akropoliszt, de a karórámmal ellentétben az ébresztésre beállított telefonokat nem állított ma át helyi időre, szóval arra riadtam fel, hogy a portán már egy bő fél órája dekkoló Alexandra (a bolgár sopánkodó) 8-kor hív telefonon.

Szóval a reggeli séta és a Parthenon ugrottak, maradt annyi, hogy a hotel tetőteraszáról csodáljam a várostenger felett lebegő sziklás ormot. Az angolok mondjuk nem sokat hagytak az épületekből, a nagy része a British Museumban van, a meglévő épületek látványát pedig éppen jó néhány daru rondította el. 

Frogs

Egész nap újabb megbeszélés, de este még elfutottunk az Akropoliszhoz, hátha, de persze a három henyélő kapuőr nem kis kárörömmel jelezte, hogy már zárva – „Tomorrow, Mister!” A kollégákat, az előző estéből okulva magukra hagytam, lelkizzenek csak, én meg körbejártam a régi városmag romjait körülölelő parkokat. Itt-ott elég szép, mediterrán kaktuszok, virágok, és a tengerig látni. A történelemkönyvekből ismert Areioszpagosz tetején, a szemét valamint a sziklákon díszelgő firkák és fütyi graffitik kicsit kiábrándítóak voltak. Végül csak az vigasztalt meg, hogy a város szívén átvágva a rengeteg jó kis stencilt és graffitit találtam, igaz kincseket is.

Areioszpagosz...

Reggel ¾ 4 kor reggeli, és magam mögött hagytam, egy a mercédesével villogó, Shakirát nyomató taxisofőr segítségével, és egy laza zürichi átszállással délre már az irodában is voltam, Ljubljanában, ahol várt a szigorú titkárnő, hogy elszámolja minden percemmel.

 

 Zene, igen mai: Simian Mobile Disco - Audacity of Huge

Turgenyev, a burgonya és Mr Hungary - meseajánló

A régi hősök hová tűntek,

Lábuknak nem maradt nyoma?

…

Hol van a macskák réme, Frakk?

Hol van Mirr-Murr, Oriza-Triznyák?

Ebééééééd!!!!

Teszi fel a kérdést, ami nem marad költői Varró Dániel verses meseregényében. Nem marad költői, mert a Túl a Maszat-hegyen című munkájával tucatnyi hőssel ajándékozza meg a magyar meseirodalmat, és persze a magyar gyerekeket és felnőtteket is. Itt vannak a főszereplők: Muhi Andris, az állatokkal társalgó kisfiú, Maszat Janka, e piszkos kisleány. Aztán pedig: Turgenyev, a művelt badar-burgonya, valamint: „A Babaarcú Démon (Egy szívnek mi olvadékony, sokat jelent e pár szó), A Büdös Pizsamázó, A Bús, Piros Vödör, (kit szomjú fájdalom gyötör), a híres Paca cár, a Nagy Zsiráfmadár, a kék szemű, daliás Luk gróf (Mind a két füle mazsolás kuglóf), Szösz néne, és a Devizalevelező”, Morzsányi Géza, a pöttöm titkos ügynök, és a jó (?) Pali kalóz. A szerző valahogy, mintha magáénak vallaná a Nagymamám egyik életfilozófiai súlyú szavajárását, miszerint „Buta ember okoskodik, okos ember hülyéskedik.” Abszurd helyszínek, szereplők tömkelegét vonultatja föl, rengeteg fantáziával és fordulattal. 

De közben teljesen komolyan veszi a költő szerepét is: az eposzi kellékekkel is jól bánik, néhol mintha Dantét is megvillantaná, és megengedheti magának azt is, hogy a sekélyes-populáris nemzetközi ifjúsági irodalmat szellemesen kritizálja. Nagyon mai, nagyon gyerekbarát, izgalmas, kerge költemény, zseniálisan kedves és egyszerű, a szöveget jól kiegészítő rajzokkal. Fontos, hogy a magyar nyelvet igyekszik bátran annak teljes gazdagságában tárni a gyerekek elé, félig-meddig elfeledett, ritkán használt szavakat mentve meg így talán a nyelvtörténet enyészetétől. Éljen!

Érdemes elolvasni, illetve színházban is megy!

„Beteges fiú volt Lacika,

Mindig volt valami bacija.

Papája rászólt:

„Mit prüszkölsz, László?”

S becsapta Lacit a zaciba.”

Mai zenei ajánlat: Mr Hungary - „One more drink, Lacikám?"

Kerekes Band feat. Még5Lövés - Mr. Hungary

space invader Ljubljana!